Deja vu …érzés

2018 Karácsonyára kapott könyvajándékaim között találtam Dessewffy Gyula tanú-vallomás című  könyvét. A könyvet az Országos Eckhardt Tibor Alapítvány adta ki, amely teljes egészében, változtatás nélkül tartalmazza a szerző tanú-vallomás című, az Észak – Amerikai Egyesült Államokban az Universe Publishing Company kiadásában megjelent visszaemlékezését./ Budapest 1946 és Brazilia 1987/

 Mielőtt neki kezdtem volna az olvasásnak, az ajándékozó   közölte: azért adja ezt a könyvet, mert tudomása  van arról, hogy édesapám, Reményi József fiatal korában gróf Dessewffy Gyula királytelki birtokán, mint könyvelő és amatőr fotós ismerkedett meg a gróffal és barátság is fejlődött ki közöttük.

Felcsigázta azonnal az érdeklődésemet a furcsa szituáció: Hogyan jöhetett létre - a XX.század elején Magyarországon - egy fiatal alkalmazott  könyvelő és egy főnemesi származású gróf között olyan ismeretség, amelyből barátság lett? Kutatva édesapám naplójában leírtak között, megtaláltam jegyzetét  a fiatal gróffal való különös találkozásról  és mindkettőjük által  vallott közös  szociális, humanista életszemléletről és a demokratikus változás szükségességéről.

Dessewffy Gyula történelmi magyar család leszármazottja, egyik őse gróf Dessewffy Aurél , a reformkori Magyarországon a konzervatív párt vezére volt.

Egyéniségének alakulására a legdöntőbb befolyást a családjának hagyománya , otthonának történelmi légköre gyakorolt. Dessewffy Gyula  így már fiatal korában elkötelezte magát a demokratikus haladás és a gyökeres társadalmi haladás mellett.

A földbirtokos szerző  nemcsak laptulajdonos-főszerkesztő(Ország útja, Kis Újság) ,de kitűnő újságíró , publicista is volt.

A német megszállás alatt részt vett az ellenállási mozgalom , a Magyar Front tevékenységében. 1945-ben a Kisgazdapárt országgyűlési képviselője volt, majd a francia követség segítségével  Párisba emigrált. 1951-től- 1954-ig Münchenben a Szabad Európa Rádió magyar osztályának főszerkesztője. Később Amerikából, Braziliába költözött és ott kezdett új életet. Álladó érdeklődéssel figyelte és kísérte a magyar, hazai viszonyok alakulását. 1985-ben, 40 év után Magyarországra látogatott.     A magyar öntudat fenntartását képviselő újságíró szemével a reformkortól, a kiegyezés utáni  XIX századi magyarországi viszonyokból,  és az elkövetett magyar hibákból kiinduló és a  XX. század eseményeiből levont megállapításai figyelemre méltóak!

Nem akarok Dessewffy Gyuláról és édesapám –  gróf kapcsolatáról többet írni, hanem felhasználva forrásként,  Dessewffy Gyula: tanú-vallomás című könyvét, annak olvasásakor  talált megállapításokat, idézeteket kívánom közreadni.

„A két világháború közötti időszak és a rákövetkező évtizedek megértéséhez a múltba kell visszanyúlnunk. Mindennek van előzménye és következménye……pillanatnyi érdektől mentesen kell megismerni a múltat ahhoz, hogy véleményt alkothassunk a jelenről és ebből kiindulva, bepillantást nyerjünk a jövőbe. A történelem helyes kiértékelése előfeltétele egy önállóan gondolkodó közvélemény kialakulásának.

Vádolhatók vagyunk, hogy a két világháború közötti utolsó órák lehetőségeit nem használtuk fel égető szociális gazdasági, társadalmi reformok megvalósítására, hogy hűtlenek lettünk önmagunkhoz és történelmi hagyományainkhoz. Szélső nacionalista szólamok elsodortak és végül megszédülve a „ mindent vissza „ irreális jelszavától és a német ígéretektől, vesztünkbe rohantunk.”

„A jövő generációjának szüksége van mind hibáink feltárására, mind egyéni és osztályérdekeinktől, valamint pártszempontoktól mentes történelmi értékelésre. Ez majd bebizonyítja,hogy nem vagyunk rosszabbak másoknál. Nincs okunk sem dicsekvésre, sem szégyenkezésre. Mentségeink nincsenek, de vannak magyarázataink.”

„A közvélemény még nem tért magához sem az Osztrák-Magyar Monarchia hirtelen felbomlásából, sem a háború elvesztésének kábulatából. A trianoni béke diktátum igazságtalansága bénítólag hatott elsősorban azokra a politikai erőkre, amelyek az első világháború utáni Magyarországot demokratikusan akarták újjáépíteni.

Nehéz volt megérteni, hogy a demokráciát és az emberi szabadságjogokat hangoztató győztesek sok millió magyart, meghallgatásuk nélkül, kiszolgáltatták az ellenséges érzületű szomszéd országnak. Ezzel tápot adtak a nacionalista túlzásoknak és éket vertek az egymásra utalt közép-európai népek közé. Lehetetlenné tették,hogy Közép-Európa teljesítse nemzetközi hivatását, elválasztó gátja legyen a német és orosz világuralmi törekvéseknek.”

„A vesztett háború az alacsonyabb rendűség tömegérzését váltotta ki, egyensúly-vesztetté tette az első világháború utáni magyar közvéleményt. Ilyen légkör a hangoskodóknak kedvez, ők ragadják magukhoz a politikai irányítást. A közvélemény pedig kerül minden felelősségteljes állásfoglalást.”

„ A fajelmélet ellentétben állott a magyar realitással. Az ország lakossága különféle népi elemekből alakult. Nem voltunk antiszemiták, csak a gyűlölet mesterséges és tervszerű felkeltése adott alapot a szélsőjobboldali politikának. A korszerű társadalmi és politikai követelmények teljes mértékben hiányoztak a szélsőjobboldali világnézet programjából. Ezzel szemben ezek az erők akkor már tudatosan alkalmazták a modern társadalomlélektan felismeréseit: a bosszú és a gyűlölet érzésének felkeltését, mint tömegeket mozgató erőt. Táplálni az elkeseredést, gyűlölni a zsidót, szítani a bosszút, az alantas emberi érzésekre építeni, ha nem is volt új, ebben a korszakban alkalmazták tudományos alapossággal.”

„..egy felemás rendszer jött létre, mert a magyar nép bénult állapotában sem engedte meg, hogy a vesztett háború, a Monarchia felbomlása, Trianon által teremtett űrt fasiszta diktatúra töltse ki.”

„A felvilágosodás korszakának szelleme áthatotta a magyarságot és a 1830-as években a nemzet érezte a megújulás szükségességét. Népünk nagysága, hogy erőszak helyett építést akart. Önként vállalt reformok bevezetésével korszerű fejlődés indult el. A szabadság és a nemzeti önállóság követelései párosultak társadalmi, szociális és gazdasági reformok igénylésével. Amióta  csak sikerült csírájában elfojtani a Reformkor nemzeti újjászületésének forradalmát, mindig akadnak erők, amelyek veszedelmet látnak a szabadság és függetlenség, a társadalmi, gazdasági és szociális követelések együttes fellépésében.”

„Meglepő, hogy a fiatalság, ellentétben az idősebb korosztályával, a nyugati demokráciák eszméjében látta a jövőjét. Tudat alatt éreztük, hogy a fasizmus, később a kommunizmus társadalmi  szociális és gazdasági változásokat a szabadság és függetlenség elvesztése ellenébe ajánlja. Útkeresésünk, kétségeink folyóiratok hasábjain, könyvek lapjain később ismertté vált csoportosulásokban jutott kifejezésre.”

„A szélsőségesek nem reformokat, hanem forradalmakat készítettek elő. Mozgósították a gyűlöletet, felkorbácsolták a szenvedélyeket, egyeduralomra, diktatúra bevezetésére törekedtek.”

„ Apám halála után, örökségem birtokában, a haladóan gondolkodó fiatalság számára folyóiratot indítottam. Az Ország Útja füstös szerkesztőségének látogatói a legkülönfélébb irányzatokhoz tartoztak. Jobban mondva,  mindenünnen jelentkeztek munkatársak, akiknek torkát mondanivaló szorongatta. Kovács Imre, Ortutay  gyula, Kodolányi János, Katona Jenő, Szabó Zoltán és még sokan mások. Akkor még a később gyűlöletté fajult ellentétek nem jelentkeztek.”

„Erjedt és forrongott a szellemi élet, de a háttérben ott lappangott a mindent felemésztő gyűlölet és a tudatosan táplált fanatizmus az „izmusok” mozgatói. A külföldről importált eszmék könnyű és csábító megoldást kínáltak.”

„..felismerve a Duna-medencenépeinek egymásrautaltságát, a magyarságnak kellett volna kezdeményeznie az együttműködés és békés együttélés politikáját. Ehelyett Deák és Andrássy ragaszkodtak a dualizmus megoldásához, hogy vezető szerepet biztosítsanak a magyarságnak.”

„ Hiányzott annak az újkori változásnak felismerése, hogy gyors iramban zsugorodik a földgömb és ezzel egyidejűleg növekszik a népek egymásrautaltsága is. Ma már eléggé világos, hogy a nemzetek kénytelenek összefogni, egymást támogatni, ha biztosítani akarják fennmaradásukat.”

„ A magyarság sikere azonban csak látszólagos volt, a kiegyezés a velünk és a körülöttünk élő népek háttérbeszorításával jött létre és ebben rejlett későbbi tragédiánk csírája.”

..a két világháború között:

„…. világosan láttam Magyarországon hiányzott ,az egészséges társadalmi és politikai struktúra. Képtelenek voltunk korszerűen, demokratikusan gondolkodni és cselekedni, saját sorsunkat ilyen értelemben formálni. Hiányzott a parasztság és munkásság jogainak korszerű felismerése, az őket megillető szerep biztosítása. De hiányzott egy hagyományaira támaszkodó polgári és értelmiségi réteg is, amely nem a születés jogán, hanem felkészültségére és tudására hivatkozva gondolkodik és kezdeményez.

A megyét szolgálni, állami hivatalban elhelyezkedni, felfelé görnyedni, lefelé taposni: sokkal jobban megfelelt beteg közvéleményünknek, mint az önálló kezdeményezés vagy elhelyezkedés a gyorsan fejlődő iparban vagy kereskedelemben.”

„Voltak tehát úgynevezett „úri” és „nem úri” foglalkozások. Kevesen vallották, hogy minden munka egyenlő értékű. A közszellemet egy kisebbség irányította.”

„A húszas évek önmagával tehetetlen , szellemi válsággal Küszködő magyar társadalom előítéleteinek befolyása alatt habozott egyenjogúnak elismerni a parasztságot, nem volt hajlandó biztosítani az őt megillető szerepet. Ehhez hiányzott az előrelátás, az igazi demokratikus közgondolkodás. Nem ismerte fel, hogy a parasztság egyenjogúságának elismerése előfeltétele a folyamatos  társadalmi átalakulásnak.”

„Tapasztalatból tudom tehát, hogy józan ítélőképesség,hazaszeretet, magas erkölcsi színvonal jellemzi a paraszti társadalmat és ösztönösen képviseli a magyar igényeket és szellemvilágot.”

„ Az állandóan növekvő nemzeti szocialista veszély végül rádöbbentette az akkori hatalmon lévőket, hogy parasztságunk a magyar önvédelmi politikának természetes szövetségese, képes gátat vetni a fasiszta áradatnak, és biztosítani fennmaradásunkat.”

„Korosztályom érdeme, hogy napirendre tűzte a parasztság évszázadok óta halogatott problémáját, a földreformot. Falukutatóink az irodalom eszközével felkeltették közvéleményünk érdeklődését a falu iránt.”

„A Kis Újságban parasztok vitatták meg az egyetemes nemzeti és paraszti problémákat. Szószólóivá leszünk a parasztság egységének és ellenfelei minden olyan törekvésnek ,amelyik veszélyeztette ezt az egységet. Egyetemes magyar szempontból az egész paraszti réteg oszthatatlan erejére volt szükség. A parasztság egységének megbontása,tervszerű felaprózása tette később lehetővé, hogy a parasztság megszűnt létezni, mint egységes nemzeti alkotóerő. Mai magas életszínvonala sem felejtheti el parasztságunkkal, hogy jólétben,de cselédsorban él. Csak éppen az állam a földesúr.”

„Apám végrendeletében fiait arra intette, hogy a „föld , amit reátok hagyok, a nemzet tulajdona és az ország és a nép szolgálatára kötelez benneteket. Éljetek vele, de mindig a közösség érdekeinek figyelembevételével! Ma nehéz ezt megértetni, de voltak, akik keresztény szemléletük, emberszeretetük következtében a föld birtoklásában elkötelezettséget láttak a közjó szolgálatára. Ezek számára az előjog és a vagyon kötelezettséget jelentett.”

„Nem vagyok híve a kiváltságos osztályoknak, mert az ellentmond az emberi jogok és a demokrácia elvének,de híve vagyok a minőségre való törekvésnek, ennek pedig szüksége van indítékokra, szellemi és erkölcsi biztatásokra.”

„Csak intézményes szociálpolitika , mélyreható szociális és társadalmi reform, gazdasági életünk alapvető átformálása, földbirtok-reform oldhatja meg nemzeti problémáinkat.”

 Sokan osztály-árulónak mondottak, mert nagybirtokos létemre földreformot hirdettem. Ma is meggyőződésem, hogy a két világháború közötti időszak legégetőbb kérdése a szabadság és függetlenség megőrzése mellett a föld igazságosabb elosztásának problémája volt.”

„..a föld birtoklása nem jogi, termelési,politikai kérdés csupán, milliók jogos követeléséről van szó.  A probléma lényege az ember, akinek az érvényesülése, előrejutása, emberhez méltó életkörülményekre joga van. A tulajdon az emberi jogok egyike, de nem akkor ha a fejlődés útjában áll és mások kárára van.”

„A kételkedők számára hivatkoztunk Dánia, Hollandia példájára, ahol értékek rombolása nélkül megoldották a földreformot, a termelési problémákat: a szövetkezés, értékesítés feldolgozás kérdését is. Mi is ehhez hasonló, radikális, de ésszerű reform mellett szálltunk síkra. Millióknak akartunk földet, nagyobb kenyeret, szilárd egzisztenciát biztosítani, mert tisztában voltunk azzal, hogy ez az alapja a szabadságjogoknak, emberi méltóságunk elismerésének. Mi ebben láttuk a földreform lényegét.”

„ A két világháború közötti rövidlátó munkáspolitika idején abban reménykedtünk, hogy az öntudatos demokratikus magyar szakszervezet, karöltve a parasztsággal és a demokratikus szellemű értelmiséggel, egy gyűlölet nélküli homogén társadalmat alakíthat ki. … Mindezt azonban csírájában elfojtotta az események áradata, elsősorban Hitler hatalomra jutása,a nemzeti szocializmus térhódítása, a második világháború, amely tudománnyá fejlesztette a pusztítást.”

„ Kitört a második világ háború. Ennek  során megtanultuk, hogy a materiális károk idővel helyrehozhatók. Lerombolt városok újjáépülnek, de vajon mennyire átmenetiek a népek szellemi és lelki világán elkövetett sérelmek?”

„..a Kis Újság birtokában egy életre szóló feladat vár rám: küzdeni korlátolt erőmmel, mindenekelőtt újságommal, a szabadság és függetlenség eszméjéért. Itt realizáltam, hogy az elkövetkező évek küzdelmének lényege az emberi jogok védelme lesz.”

„ Meg kellett tanulni meggyőződésünkért helytállni. Elmúlt a fasizmus elleni érvelés, vitatkozás ideje, és elérkezett a korszak, amelyben cselekedni kell. Ellenállni : emberi magatartással,apró cselekedetekkel, sokszor csupán az együttműködés puszta megtagadásával.”

„A háború vihara még nem érkezett el hozzánk. Tudat alatt éreztük a veszélyt,de könnyebb volt süketnek és vaknak mutatkozni, mint levonni a terhes konzekvenciákat. Az ország nagy része nem gondolkodott, örült a mának,és nem foglalkozott a holnappal. Ez a vihar előtti csend alkalmas pillanat lehetett volna az utolsó évtizedek illúzióinak és tévedéseinek fel- számolására. Ehelyett, rövidlátó pártpolitikai szempontokból vezetve fokozták a szellemi zűrzavart. A gyűlöletkeltés, a hazugság és ferdítés a politikai propaganda megtűrt eszköze lett. Elnyomta azoknak a keveseknek a józanságra intő szavát, akik népszerű szólamok helyett a reálpolitikai követelmények, a kizárólagos magyar szempontok figyelembe vételét hirdették.

A jobboldali politikai program szegénységében a zsidóság elleni lázítással, ezeréves határaink visszaállításával, a német győzelmek felnagyításával operált és a háborúra hivatkozva minden szociális reform időszerűtlenségét hirdette.”

„Ha nem jött volna fasizmus, soha nem lett volna vad antiszemitizmus Magyarországon. Az asszimiláció természetes folyamata minden esetleges versengést, ellentétet elsimított volna. ….Nem a zsidóság , hanem a magyar elit évtizedes  mulasztásai következtében radikalizálódott a közszellem.”

„ A zsidógyűlölet csak  egyik terméke a fasiszta ideológiának. A nemzeti szocializmus propaganda mesterének, Göbbelsnek a boszorkánykonyhájában a tudatos gyűlölet-szítás csak egy volt a sok mérgező recept közül. Propaganda gépezetének lényege a tömegpszichológia tudományos alkalmazása volt, a tömeg-ámítás és butítás érdekében. Az embert egészséges ösztöneivel ellentétes magatartásra bírták. Megszüntették az emberben az érzés, a gondolkodás, az önálló cselekvés ösztönös jelentkezését. Joggal vádolható ez a korszak azzal. hogy kiforgatta az egyént önmagából és aljas politikai célokra használta fel. Nem a politika szolgálta a közösség érdekeit, hanem a szabad elhatározásokból megfosztott embert állították politikai célok szolgálatába.”

„Ahol nincs információ és nem lehet értesüléseket kicserélni, ott megbénul az önálló véleményformálás, a gondolkodás. A közvélemény reakció nélküli amorf tömeggé válik. Ettől kellett félteni országunkat. Éreztük , tenni kell valamit. Meg kell erősíteni azok táborát, akik megőrizték józan látásukat, és magyar szempontok alapján a német sikereket….a hírhamisítással felvettük a harcot.(KIS ÚJSÁG) Számos más nagytekintélyű napilap: MAGYAR NEMZET, a NÉPSZAVA, az ESTI KURIR és sokan mások, bátran teljesítették információs kötelességüket . …Megtanultunk a sorok között az igazat megírni. Olvasóink pedig elsajátították a sorok közé rejtett igazság olvasásának művészetét. Elemeztük a hadijelentést, arra törekedtünk, hogy leleplezzük hazugságait.”

„ a kizárólagosan magyar célokat szolgáló politika legfőbb akadálya a szolgalelkűek versengése volt. Nyilasok és jobboldaliak egymásra licitáltak és számukra semmi nem volt elég németbarát. Németebbek voltak a németeknél.  A lovagias magyar nemzet a fegyverbarátság nevében, minden áldozatra kész,- hirdették ezek a konjuktúra lovagok.

Aki ennek ellentmondani merészelt, az szerintük az igaz magyar érdekek, a revízió, a németek által ígért új világrend ellen fordult és baloldalivá, sőt kommunistává lett. Kevesen mertek ennek ellentmondani, szembeszállni egy mesterségesen ránk kényszeritett hangulattal. Így vált nemzeti érdekké a furfangos, hátsó utakon járó politika, néha még a megalkuvás is. Meg kellett tanulnunk: engedni kell, ahol muszáj – ellenállni ott, ahol csak lehet.”

Bár személyes érintettségből kezdtem Dessewffy Gyula: tanú-vallomás című könyvének olvasásához, de hamarosan rájöttem, hogy az  elénk tartott tükör, vagyis a magyar múlt történéseinek, hibás lépéseinek, tévedéseinek, a tömegmanipulációs eszközeinek megismerése, sok haszonnal járhat a jelennek és a jövőnek is.

Budapest, 2019. február 10.

                                                        Véghné Reményi Mária

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Vigyázat!

(Támad a populista demagógia.)

Kedves Nyugdíjas Társaim!

Bizony már több hónapja elkezdődött a kampány!

Egyre másra kapjuk a megválaszolandó kérdőíveket, a köszönő leveleket, hallgatjuk a „mantraként”a többször elismételt szólamokat, hogy azok a tudatunkban rögzüljenek  és a nevünkben írt felhívásokat, nyilatkozatokat.

Hirtelen fontosakká váltunk!

Kapkodjuk fejünket és sokszor nem értjük, hogy mire jó mindez ?

Pedig, ha csak egy kicsit belegondolnánk a kapottak, a hallottak tartalmába, az azokban rejlő ellentmondásokba, a megvalósításuk esetén várható következményekbe, bizony hamarosan rájönnénk a módszer az igazi, valódi céljára.

A velünk, a nép tömegével alkalmazott, felsorolt politikai praktikák, módszerek nagyon régi keletűek. Még az ókorból származnak és nagyon hatásosan alkalmazták –évszázadokon keresztül- a politikusok a nép, a tömeg megnyerésére saját céljaik elérése érdekében.

Mit is jelent ez a kifejezés: populista demagógia?

Populizmus szó latin eredetű, jelentése:/ Idegen Szavak Gyűjteménye/

„Azaz irányzat, mely nem a politikai elit,hanem az átlagember érdekeit(kedvenc) tartja szem előtt.” „A populizmus „elit” elleni társadalmi felfogás.”

Dr. Drábik János szerint  a„ populista mozgalmak és vezetőik a hatalom visszajuttatását ígérik a kirekesztett tömegnek. ..A populizmus lehetett a  XX. században baloldali és jobboldali.

Tekintélyelvű populizmus , amely a rendet, a nemzeti egységet és az engedelmességet helyezte középpontba. A tekintélyelvű populizmus az elszegényedett és megalázott tömegekre alapozta politikai  törekvéseit, s így kívánt kellő támogatottságot szerezni magának. A nacionalizmus szorosan kapcsolódott a populizmushoz. Egyes populizmust bírálók szerint a nacionalizmus túlhangsúlyozása a közemberek ösztöneit, óhajait és sérelmeit próbálta kihasználni a maga javára.”

Demagógia jelentése:/ Idegen Szavak Gyűjteménye/

 Demos  görög szóból vezethető le, amely népet , a demagóg pedig népvezért jelent. „Népámító, felelőtlen izgató. Olyan ember ,aki tetszetős,de hamis érvekkel vezéri szerepet, vagy népszerűséget hajhász.”/Tudományos és Köznyelvi Szavak M.  /

„A demagógia görög szó népvezetést jelent.

A politika és a politológia által gyakran használt (retorika) mód,, mely érzelmekre és előítéletekre próbál hatni akár fogalmak, történések összemosása, akár csúsztatások, részigazságok hangoztatása árán is. Általában népszerű…

Leginkább előítéletes személyek fogékonyak rá.

Eszközei:

- összehasonlíthatatlan tények összehasonlítása(saját megjegyzés:ez csúsztatás)

- hamis szaktekintélyre való hivatkozás

- ( Demonizálás)- politikai ellenfél veszélyként való beállítása

- oda nem illő tények hangoztatása(saját megjegyzés:ez csúsztatás)

- érzelmi befolyásolás

- hamis dilemma – aki nem velünk, az ellenünk Goebbelsi propaganda”/Politikamédia/

„Demagógia a politikában tudatos félrevezetés(manipulálás) hatásos eszköze”/Tudományos és Köznyelvi Szavak M…/

Az ismertetettek alapján összeáll a populista demagógia lényege,amely:

-          nem gondolkodó, egoista ösztönlénnyé teszi az embert,

-          a tömeg akaratbefolyásolásának hatékony eszköze

-          egy irányba terelhető a tömeg

-          a bűnbak teremtés, a megosztás, a társadalmi rétegek közötti feszültségteremtés és így a hatalomgyakorlás hatékony eszköze

Tudom, hogy a mai magyar nyugdíjasok többsége:

 - Minden az életüket, biztonságukat és  a társadalmat, gazdaságot érintő kérdésekben, nyilatkozatok összeállításánál  elvárják az előzetes egyeztetést a nagy nyugdíjas szervezetekkel és szakértőkkel.

-A magyar nyugdíjasok józanok, felelősséget éreznek az egymás mellett élőkért, különböző korosztályokért, kisebbségekért,hátrányos helyzetűekért és  a társadalom békéjéért.

- Nem akarnak megkülönböztetni és feszültséget teremteni a nyugdíjasok és a társadalom rétegei között.

-A munka-, a befizetés alapú nyugdíj mellett elkötelezettek. Igazságosnak tartanák azonban- a gazdaság teljesítményétől függő-svájci indexálást. Ez jobban szolgálná az aktív keresők és a nyugdíjasok közötti feszültség enyhítését és nem nőne évről évre az „olló” a nyugdíjasok és az aktívak között.

- Ki kell vezetni a nyugdíj kasszából a nem járulék befizetésen alapuló nyugellátásokat, járadékokat.

-A szolidaritáson alapuló szociális ellátást-a rászorultak részére- nem a nyugdíjkassza terhére kell megoldani.

-A külön jutalomnak a „13-ik havi nyugdíjnak” nincs alapja, amellett igazságtalan  és társadalmi feszültséget teremt, amikor most a társadalomban a megbékélésre lenne szükség.

(A bevezetésével nagyon jól érvényesülne a régi hatalomgyakorlási elv:OSSZD MEG ÉS URALKODJ RAJTA!)

Irányunkban a jövőben  a megkeresések, ígéretek  egyre  sűrűsödni fognak. A populista demagógia eszközeit a szavazók szavazatának megnyerése érdekében többen be fogják vetni!

 Józanságot, igazságosságot, gondolkozást és reális mérlegelést kívánok döntéseitekhez!  

Gondolkozzatok!

2017. december 21.

Véghné Reményi Mária

Nyugdíjasok Budapesti Szövetsége

elnök

:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Az édes napsugárból nekünk is jár...

Népszava|2017. ápr 22. 07:40

FOTÓ: NÉPSZAVA

Koncz Zsuzsa – címben idézett – dalszöveg részlete az őszbe szürkülő lelkeket biztosan megérintette. Mert az ő korosztálya - a „hetvenkedők” - tömegei kérték, várták évtizedeken át azt az ígért, áldásos napsütést, de mindhiába, mert valahogy mindig elodázódott. (Hányszor hallották: ezt a kis időt, vihart, szelet bírd ki még, hozz áldozatot, aztán majd minden jobb lesz?!) Olyannyira, hogy végül maguk is elhitték, hiába a JÓ-ra várni, az nem jön el soha. S mire ezt megértették, már úgy szólt a sors: a JÓ neked már nem is jár.

A mai hetvenesek, az idős nemzedék derékhada, furcsa kettősségben élik meg mindennapjaikat. Vannak ünnepek, amikor kivételes kegyben részesülnek, köszönettel illetik őket fiatalabb honfitársaik, olykor még a hála hangja is utat tör magának. A korosztály érdemeinek méltatása azonban gyakran álságos, önös érdekek által vezérelt. A „tisztellek azért, hogy ha én is odajutok, engem is tiszteljenek” gondolat mögött megbújó mentalitás oly messze áll a természeti népeknél még fellelhető valódi megbecsüléstől, mint amilyen távol áll egymástól a társadalmi szolidaritás elve és hazai gyakorlata. És vannak a szürke hétköznapok, veszteségekkel, nyűggel, kirekesztéssel, olykor megaláztatással.

1. Napjaink ellenséges megnyilatkozásairól

Idős embernek lenni ma egyre nagyobb tehertétel. Itt most nem elsősorban arról van szó, hogy az életkorral együtt járó fizikai, lelki-mentális megpróbáltatások, anyagi, és szellemi korlátok kikezdik az „öreg” egészségét, hanem inkább arról, hogy a társadalom milyen játszi könnyedséggel mond le az idős ember hordozta értékekről, és nyilvánítja korosabb embertársát feleslegesnek, élősködőnek, haszontalannak, esetleg nyűgnek. Az az öreg, akit „megcsap” ennek az ítéletnek a szele, akit megérint a kritikátlan szembenállás, az olykor megpróbál kitörni a megaláztatásból, demonstrálva a „tudok még használni, ne dobjatok el” keserű meghasonlását.

Hazánkban lassan külön „irodalma” kezd kialakulni azoknak a megnyilatkozásoknak, amelyek az idős társadalmat „bűnösnek” bélyegzik. Frei Tamás ominózus „gondolatébresztő” cikke (Tolvajok generációja, Metropol, 2013. aug. 10.) lassan ötödik éve rendszeresen, újra és újra slágerré válik a neten, a közösségi oldalakon, hol a kortársi döbbenet tárgyát képezve, hol pedig fordítva, az időseket becsmérlő környezetben érvanyagként. Folytathatnám botcsinálta bloggerek uszításainak idézésével is, de inkább a legújabb „szakirodalmat” citálom ide, amely mindent felülmúl: az USA-ban megjelent könyvében (A Generation of Sociopaths: How the Boomers Betrayed America - Szociopaták generációja: Hogyan árulták el Amerikát a baby boom korosztály tagjai) Bruce Cannon Gibney - a negyvenes éveiben járó generáció nevében - hadat üzen a 60-70-évesek korosztályának. Szerinte a klímaváltozástól kezdve a fiatalok munkanélküliségéig a világ minden bajáért ők a felelősek, szociopaták, akik nem ismerik a lelkiismeret-furdalást.

A napjainkat megkeserítő ellenséges megnyilatkozások közepette merek én időskori értékekről szólni? Nos, az egyszer biztos, vannak ilyenek, amelyek nélkül - kis túlzással élve - megállna a világ, ha nem is a nagy, egész, de a mikrokörnyezetünk, családunk életvilága a legtöbb esetben igen. Erről győzött meg az a mintegy 500 fős mintán végzett kutatás, amelyet szövetségünk - épp a pár évvel ezelőtt megjelenő közhangulati támadásokra válaszul - készített, és amely például bizonyította, hogy három nyugdíjasból kettő legalább havi 60 órát tölt családja számára nélkülözhetetlen munkával, gyermekgondozással, főzéssel, betegápolással, beszerzéssel, stb.

De az értékek tárháza ennél sokkal tágabb: a manapság oly ritkán emlegetett együttműködés, az önkéntesség, a munka iránti tisztelet, a takarékosság, a szolidaritás, a kitartás - és még sorolhatnám tovább - oly megkopott értéke ennek a korosztálynak sokatmondó gyakorlatot jelentett, és máig érvényes, követendő igazságot.

2. A hatalom hálójában

Nem segíti az időskori létet a hazai politikai és hatalmi környezet sem. Mindaz, amit a mai hatalom az idős- és a nyugdíj-politikában - de a szociálpolitikában és az egészségügyben is - tesz, vagy nem tesz, az káoszt, bizalmatlanságot és bizonytalanságot, olykor feszültséget kelt a korosztály közérzetében, aminek következtében egyértelműen állíthatjuk: az idős emberek biztonsága veszélyben van ma Magyarországon, számos területen deficit mutatkozik, és a lét-küzdelmekben a legtöbb fronton vesztésre állnak az idős emberek.

Vegyük csak sorba - tényszerűen - ezeket a frontokat:

- Aggodalomra ad okot a nyugdíjrendszer állapota. Viták szólnak arról, meddig tartható fenn a mai állapot, meddig finanszírozható a nyugdíjak kifizetése a mai rendszer szerint, a felosztó-kirovó metódus alapján, amikor jönnek a Ratkó-korszak nyugdíjasai tömegesen, magas (jogszerű!) induló nyugdíjjal, a fiatalok pedig elmennek. Mindemellett szégyenteljes nyugdíjemeléssel kompenzálják csupán azt, amennyit romlott a pénzünk.

- Veszteségként éljük meg a társadalombiztosítás lényegi felszámolását, az alaptörvényből való kikerülését.

- Nem sok jót ígér, hogy az átszervezések részeként megszűnt az ún. nyugdíjkassza. Ugyanis a járulékok már nem ebben a „kaszában” gyűlnek, hanem adó formájában bekerülnek a „nagy kalapba”. Mint egyfajta adónem - bármikor átírható, átalakítható a mértéke, a beszedés módja, és nem kötelez semmilyen ellenszolgáltatásra, pláne nem állami felelősségvállalásra. És mi erről azt halljuk, hogy biztonságot ad és kiszámítható a rendszer!

- A problémák jelentős körét hordozza a szociális ellátórendszer, ahol ma már szinte mindenért fizetni kell. Nekünk, vagy már a gyerekeinknek is. Az idősotthoni ellátásért, a házi gondozásért. (Félre ne értsék, a fő gondot nem az jelenti, hogy fizetni kell az ellátásért, hanem az, hogy nem ez volt az élet-ígéret.) Egyébként pedig miféle időskori biztonságot jelent az, ha valakinek arra kell várnia, hogy kihaljon egy másik ember az otthonból, hogy neki jusson férőhely?

- Az egészségügy állapotát csak éppen megemlítem, mert túl hosszasan lehetne sorolni a gondokat, amelyek leginkább az idős társadalmat érintik. Tudják, az orvoshiányról, a várólistákról beszélek, meg például az időseket szándékosan a sor végére soroló mentalitásról.

- Van itt egy látszólag kisebb feszültség: a város és a vidék, kelet és nyugat ellentéte, vagy inkább úgy fogalmazok: az ott élők életviszonyai közötti óriási jövedelem különbségek. Az, hogy ki, hol éli idős napjait az országban, nem jelent egyenlő esélyeket sem jövedelem, sem ellátás tekintetében, és a probléma tovább sokszorozódik abból adódóan, hogy az időskori mobilitás szinte megoldhatatlan.

- Nem hagyhatom ki a felsorolásból a civilség elleni támadások megemlítését. Azzal a tudattal kell végeznünk önkéntes, ingyenes érdekvédő munkánkat, hogy hamarosan az irántunk való bizalmatlanság odáig vezet, hogy a zsebünkben, a pénztárcánkban fognak kutakodni.

- Itt kell megjegyeznünk a korosztályos érdekvédelem nagy deficitjét: az Idősügyi Tanács működésének megszűnését.

- Végül a sorban egy nagy veszteségről hadd szóljak: a demokrácia deficitjéről. Viszonylag újkeletűek azok az elképzelések, amelyek az idős emberek választójogának csorbításáról szólnak. Most olvastam: aki egész életét egy kertészetben a virágai gondozásával töltötte, ne akarja megítélni az ország makrogazdasági mutatóit. Ne adjunk neki lehetőséget a döntésre! Felháborító!

3. A társadalom hálójában

Tudósok évtizedekkel ezelőtt vizionálták: az idősödő társadalmakban az idős ember önrendelkezését egyre inkább korlátozni fogják, és ebben a helyzetben el kell döntenie az embernek, mit választ: hagyja, hogy útja egy modern Taigetosz felé vezessen, vagy inkább megpróbálja saját kezébe venni sorsának irányítását. Nem csak magáért, hanem kortársaiért, és az utánuk jövőkért. Szerintem ezzel a döntéssel nagyon időszerű most foglalkozni.

Környezetünk gyakran esik abba a hibába, hogy - olykor jó szándékkal, de gyakran szándékosan - hátrányos megkülönböztetésben részesít minket. Csupán a korunk okán szavakban, vagy cselekedetek által ítéltetünk meg - kárunkra - munkahelyünkön, lakóhelyünkön, családunkban, az egészségügyi intézményben, vagy a médiában. Számunkra sem lehet közömbös, hogy ráleljünk: mi okozhatja, hogy a társas környezetünkben egyre inkább utat tör magának az életkor szerinti negatív diszkrimináció, mai fogalommal élve az "ageizmus"?

A mostanság napvilágot látott írások közül számomra Einspach-Tisza Kata, az ELTE Pszichológiai Doktori Iskolájának kutatója elképzelései (A pánikról, az előítéletekről, a stigmákról és az élhető öregkorról) a leginkább elfogadhatóak. Az ő meglátása szerint a hátrányos megkülönböztetést alkalmazó egyént a haláltól, az elmúlástól való saját félelme inspirálja. Nagyban hozzájárul a közgondolkodásban tapasztalt fiatalságkultusz, és teljesítmény-kényszer (amelyben értelemszerűen gyakran alulmarad az idős ember), a gazdasági kiszolgáltatottság, a fiatalabbak részéről mutatkozó megelőzési vágy, vagy az egzisztenciális pozíció megszerzése iránti vágy, de az időskorral kapcsolatos előítéletek (pl. az öregség=betegség, fogyatékosság, halál) és félreértések is sok kárt okozhatnak.

Pedig - és ezt egy ilyen elkötelezett írásban fontos idézni - a Yale Egyetem 2002-es kutatása szerint átlagosan 7,5 évvel tovább élnek azok az idősek, akiknek pozitív énképük van, akiket nem diszkriminatív környezet vesz körül, s ezért nem kell folytonos harcban lenni a környezetükkel, vagy éppen beletörődni a sorsba. Akarjuk? Akarják? Érdemes? Így?

4. A történelem hálójában

A ma idősei magukon viselik a történelem nyomát is, annak minden jó, de inkább minden rossz következményével együtt. Én magam épp „lekéstem” a nagy világégést, és a forradalmat, bár amikor tanultunk róla, még nem így hívták. (Hányféle múlt is van?) Viszont a fülembe csengenek a kortársak közti „nagy öregek” szlengjéből való mondások háborúkról és bombázásokról, menekülésről és újjáépítésről, no meg a vékony borítékról, vastag adóról, a vidám barakkról, a szamizdatról, a hangulatjelentésekről és a Gorenje-túrákról. Nem tudom, és nem is akarom mindazt felsorolni, amit erre a generációra mért a történelem. E helyütt csupán annyit, amit legtöbbször megfogalmaznak, s aminek ma különös jelentősége van: a gondok elől annak idején nem elmenekültek, hanem megoldották: újjáépítették az országot, amelyet aztán jórészt eladtak a fejük felől, és amelyből aztán nem ők, nem a nagy többség gyarapodott. Ezt a tényt ők a nemzet nagy adósságaként fogják fel.

Azok, akik megéltek világégéseket, és láttak több rendszert is működni, minden hibájukkal együtt, tudják, hogy mit kockáztatnak, tudják, hová fajulhatnak a dolgok, hogy minek mi lehet a következménye, és ez a döntés felelősségére is figyelmeztet. Vétkes könnyelműségnek tartom ma, hogy az idős embereket nem hívják a hatalomba, hanem inkább taszítják! Az idős ember a politika-csinálásban olyan lehetne, mint egy élő felkiáltójel!

5. Bűneink?

Hosszabb ideje, már vagy 15 éve végzem önkéntes munkámat az idős-mozgalomban, és kezdetektől fogva megfigyeltem azt a jellemző időskori mentalitást, amit a meghunyászkodás szóval tudok legjobban jellemezni.

Egy jellemző történetet mesélek el. Az Idősek Világnapja tiszteletére meghívott az osztrák nyugdíjas szövetség Bécsbe, ahol a városháza átalakult Szenior Centerré, minden iroda kínált valami elfoglaltságot, tanított valami újat, kezdve a nordic walkingtól, a számítógép használaton át, a bridzsig. Aki akart, szórakozott, aki akart tanult, barátkozott, de mindenképp tett valamit - aktívan. Másnap itthon volt ünnep, 2000 nyugdíjas egy nézőtéren ülve meghallgatta az ügyeletes szubrettet, majd két pogácsával a zsebében, és egy ajándék törölközővel hazavonatozott. Hogy ő mit tett? Hallgatott. Semminek nem volt aktív részese. Amikor megkérdeztem őket, hogy elégedettek-e ezzel a programmal, a válasz az volt, hogy legalább gondoltak ránk.

Ebből a történetből is jól érzékelhető a mentalitás: beérjük mi ennyivel, köszönjük, hogy egyáltalán eszetekbe jutunk. Majd: köszönjük, hogy élni hagytok.

Nos, én itt látom a legnagyobb bűnt, amit elkövettünk: hagytuk, hogy így legyen.

6. Lázadásaink

Nyugdíjas szövetségünk múltja és jelene nagy becsben tartja mindazt, ami az időskor életvitelében nóvumot, innovációt eredményez, és ami a modern kor kihívásaival szemben a korosztály sikereit idézi. Apró kis lázadások sorára gondolok, hogy sítáborokat szerveztünk, vagy tőzsdei ismereteket oktattunk. De meggyőződésem, hogy messze alulteljesítünk lázadás tekintetében.

Azt mondják, a forradalom a fiatalok műfaja. Én pedig azt vallom, hogy az idősek társadalmának is meg kell vívnia azt a csatát jogos jussáért, a kiérdemelt méltó, biztonságos időskorért - a sajátjáért, és az utána jövőkéért –, amelyet megkövetel egy becsülettel ledolgozott életút.

U. I.: A generációk szolidaritása európai napjának - április 29. - apropójából azért írtam le gondolataimat, hogy lássák az utánunk jövő, fiatalabb generációk, milyen öreg-sors vár rájuk, ha hagyják. Milyen küzdelmeket kell megvívniuk majd, ha nem vívják meg elődeik – helyettük is? És talán azért is, hogy ki-ki világosabban lássa: az áldott napsugár, amire mindannyian vágyunk, néhányunktól nagyon-nagyon távol van.

Némethné Jankovics Györgyi, a Nyugdíjasok Országos Szövetsége elnöke

A Népszavában megjelent cikkre2017.04.29.ig ezek a kommentek érkeztek.

7 hozzászólás
 

Éva Takács · 

Itt dolgozik: Nyugdíjas

summa, summárum, én is hetvenkedem, pedig nem ilyen öregségről álmodtam! megvan a a mindennapi napsugaras életem, amikor unokáimra gondolok, akik nem élnek ebben a csodálatos országban! hál istennek!!! ez nekem a mindennapi öröm forrása!!! napsugaraim a szürke hétköznapokban!-oszt jó napot!!!

Tetszik · Válasz · 2 · 2017. április 22. 8:32

Ferencné Zsirke

Betöltöttem a75-öt, 2hónapja halt meg a párom akivel 56 évi házzasságban éltünk, a Balatont csak képeken láttam, mindig inkább lemondtuk a 2 fiunk javára, hogy ha nekünk nem telett legalább nekik legyen jó. És most 6évig ápoltam a párom alzheimeres volt stb. szerettük egymást , és most itt vagyok egyedül segítségem alig akad, a fiaim ,unokáim élik a maguk kis életét, néha felhívnak, hogy vagy Mama azonkívül semmi ,öreg vagyok beteg stb .remélem nem kell sokáig várnom, hogy a párom után menjek..Bocs. ha sokat panaszkodtam.